Zsinegmitológia #4 – A város, amelyet a víz mesél el
A mítoszok és legendák a világ összes kultúrájának szerves részét képezik. Valakinek gyerekkori mesék, valakinek kutatási területek. Számos mítosz és legenda indul egy laza pecázással: a világkígyó elkapása, a Loch Ness-i szörny legendája – de olyan kisebb-nagyobb történetek is horogra akadnak, amelyeket néha mi sem látunk jönni. Cikksorozatunkban ilyen „horgászlegendákat” teszünk helyre. Cikksorozatunk e részében Atlantisz városáról értekezünk egy „gyorsat”.
Atlantiszt valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen három dolgot mindenki tud róla – ha mást nem is: város. Víz alatt van. Nem nagyon találják. Azonban a „nem találás” nem jogosít fel minket arra, hogy ignoráljuk is. Lessünk hát rá Atlantiszra, horgásszik ki, mit tudunk róla!
Atlantisz legendája Platóntól származik. Timaiosz című művében hosszasan értekezik az athéni történelem egy elfeledettebb, homályosabb időszakáról. A legendés város történeti kiindulópontja: Athén és Atlantisz küzdelme, akik a Héraklész-oszlopokon túl vívtak egymással háborút. Természetesen az is magyarázatra szorul, mik is a Heraklész-oszlopok: az ókori görögök e megnevezéssel illették a Gibraltári-szoros két partját. Ebből következik, hogy Platón szerint Atlantisz valahol az Atlanti-óceánon található – legalábbis a filozófus szerint. Úgy értekezik, hogy e város hatalmas gazdasági és katonai befolyással rendelkezett, ám a fejükbe szállt e dicsőség, elbízták magukat, és e hozzáállás volt vereségük oka az athéni néppel szemben. Athén végül megnyerte a háborút. Nem sokkal ezután egy természeti katasztrófa is „megáldotta” Atlantiszt, ennek következtében pedig a várost a természet az óceán fenekére száműzte.
A tudósok számára Atlantisz egyszerű allegória: azt jelképezi, mi történik az emberekkel, ha túlságosan elbízzák magukat. Ezt hívjuk hübrisznek, amellyel tele van a görög mitológia. Az athéniaknak számára volt ez tanmese arról, mi történik, ha az ő városukban eluralkodik a korrupció.
Atlantisz Platón sajátja, mivel más korabeli források egyszer sem tesznek említést róla. Egy olyan okfejtés is napvilágot látott, hogy Atlantiszt technikailag ugyanaz az özönvíz pusztította el, amely a Bibliában is szerepel. Noét kéne erről megkérdezni. Vagy a galambot, amelyik az olajágat hozta. Az elmélet azt is kimondja továbbá, hogy Atlantisz az ókori élet bölcsője volt. A város utáni hajsza kiindulópontja pedig ez az elmélet volt. Tudósok és önjelölt kutatók ezreit vonzotta a város felkutatásának heve. Sokan állították, hogy sikerült is megtalálni Svéd- és Írország mellett például az Azori-szigeteken, Kubában, a Bahama-szigeteken, illetve Szantorinin. Noha Szantorini Atlantisszal való azonosítása igen szimpatikus feltevés volt, épp csak egy bökkenő volt vele: Szantorini a Földközi-tengeren helyezkezik el, és nem az Atlanti térségében.
És most ott tartunk, hogy semmivel sem tudunk többet róla, mint évekkel ezelőtt. Mint egy dokumentumfilm, amely egy kultusz-rejtély megfejtéséről szól, úgy fejezzük be mondandónkat mi is: „sosem tudhatjuk meg a teljes igazságot”. Annyi magyarázat látott már napvilágot, hogy el sem hinnénk valószínűleg, ha esetleg tényleg felbukkanna a magyarázat a város létezésére – vagy nem létezésére. Olyan ez, mint a farkast kiáltó fiú, pontosabban a farkast kiáltó Atlantisz esete, amelynél negyvenedjére már senki sem hiszi el, hogy valóban hiteles magyarázatot találtak Atlantisz városára. De ez már csak történelem.
Reméljük, hogy élvezted Zsinegmitológiánk negyedik részét, találkozzunk hamarosan! #zsinegmitológia