Záró peca 2017
Anna és Csaba egy decemberi hétvégét választott az év utolsó horgászatára a Szászpa Horgásztavon. A kimondottan hideg éjszaka két 10+os pontyot kergetett a horgukra. Valószínűleg komfortosabban érezték volna magukat az elmúlt hetek tavaszias telében, de így sem panaszkodtak.
„Az év végével felkészültünk a záró pecánkra. A december 8-i eseményre a helyfoglalás már hetekkel korábban megtörtént, így rengeteg időnk volt a felkészülésre. A hőmérő 0-1 C°-ot mutatott. Előre gondolkodtunk, így a tó fűthető faházzal ellátott horgászhelyét választottuk.
Legfontosabbnak a PVA bombák gyártását tartottam, amikből rengeteget sikerült betölteni itthon. Hogy ki tudjuk használni a meleg faház nyújtotta előnyöket, szükség volt a távjelzős kapásjelzőkre. Ezért Anna korábban megkapta a karácsonyi ajándékát. (Az enyém sajnos nem érkezett meg. De Roland - aki szintén Sneci tag -, kölcsönadta a sajátját.) Így tehát a botok összeszerelése és a csalizás a meleg faházban történt. A PVA bombákba 2-8 mm-es halibut pellet került, amiket minden dobásnál feltettünk a horogra. Csaliként nagyrészt szintén halibut pelletet használtunk.
A botok készen álltak, a kapásjelzőket élesítettük. Sok jót nem vártunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Ketten voltunk az egész tavon. Reménykedtünk, vártunk a hidegben. Minden egyes csippanásra ugrottunk mind a ketten. Folyamatosan frissítettük a csalikat, és kerestük a halat. Ha nem volt kapás, akkor a zsinórba beleúszó kacsák csináltak…
Este 8 órakor viszont egy gyenge húzós kapást jelzett a jelző az én botomon. Már szaladtam is! Az akasztás jól sikerült, éreztem a halat. Viszont arra eszméltem, hogy a zsinórom 3 méter magasban felakadt a fára. Fogalmam sincs, hogy akasztásnál vagy már előtte, a dobásnál történt a malőr. Így hát hosszú fárasztást sejtetett a dolog. Fárasztás közben próbáltam kiszabadítani a zsinórom, de nem akart sehogy sem sikerülni. Nagyon féltem, hogy halvesztés lesz belőle. Sehogy sem bírtam közelebb húzni a halat, hogy meg tudjuk szákolni. De az utolsó pillanatban leakadt a zsinór a fáról, így Anna sikeresen megszákolta. Egy 6,5 kg-os fagyos ponty lett az eredmény. Leírhatatlan volt az örömünk.
De ezzel korántsem volt vége. Este 11-kor füstölgő kapásra kellett kirohannunk az én botomhoz. Közben Anna szaladt utánam a sapkámmal, a kabátommal és a fejlámpámmal. A nagy sietségben mindent bent hagytam… Sok találgatásra sikerült eltalálni, hogy mi van a bot végén. Amíg közelebb nem sikerült tekerni, addig gondoltunk tokra és amurra is. De az eredmény egy közel 10 kg-os ponty volt, aminek a kézben tartása sem volt egyszerű a jéghideg víz miatt. Nagyon boldog voltam. Anna folyamatosan biztatott. Nagyon vártam, hogy az ő botján is legyen kapás.
Megvacsoráztunk és frissítettük a szerelékeket még utoljára mielőtt lefekszünk. Hajnali 1 órakor sikerült félálomba szenderülnünk. Örömünkre hajnali 2-kor már jött az ébresztő Anna egyik botján. Biztosra mentem, ezért 2 pár zokniban, cipő nélkül én szaladtam ki elsőnek. Sikerült megakasztanom, de rögtön átadtam a botot a tulajdonosának. A fárasztásból ítélve jó halnak tűnt. Mikor megláttuk, bizony izgulhattunk, mert egy tokhal volt. Addigra azonban már a merítőnk is megfagyott a -2 C°-os hidegben. Az ügyes fárasztásnak köszönhetően meglett a tok, a maga 14 kg-jával pihent a szákban. Nehézkes volt a megtartása, de azért sikerült megtartani egy jó kép erejéig. A visszaengedése sem volt egyszerű. Egy pár percig ringatnom kellett a jeges vízben. De szerencsémre viszonylag hamar elúszott.
Utána ismét elmentünk aludni. Reggel 5 óra fele arra ébredtünk, hogy egyszerre sípol az összes kapásjelző. Nem tudtuk mire vélni. Kiszaladtunk, de hamar rájöttünk, hogy a szél idefújta azt a vékony jégréteget, ami éjszaka képződött a vízen. Ez pont elég volt, hogy magával sodorja a zsinórokat. Lassan világosodott és többet láttunk. Jégmentes területre dobáltunk. Sokat vártunk a nappaltól. De az eredmény nagy meglepetésünkre elmaradt. Pedig a taktikánk változatlan volt.
Napközben rengeteg előnyös képet csináltunk a téli Szászpáról. Körbesétáltunk a tavon még utoljára az évben. Nagy csodálkozásunkra napközben sem tolongtak a horgászok. Csak egy 3 fős csapat volt még olyan bátor, hogy kiültek a szigetre. Az eredményük egy szép, 15 kg-os tok volt.
Mindent megtettünk, hogy nappal is sikerüljön a halfogás. Még egy másik állásra is állítottunk botokat. De sajnos apróbb mozdításokon kívül nem volt kapásunk sem. De tudtuk, hogy azok a horgászok sem jártak nagy sikerrel, akik azon a héten jártak kint. Azért így is nagyon elégedettek voltunk. Soha rosszabb évzárást egy ilyen fagyos vízben!