A sneci bemutatja: Párban a vízparton
Bevett szokás horgászberkekben, hogy egy-egy cég a szárnyai alá vesz valakit, aki kellőképpen tehetséges, sikeres, hogy a sporthorgászat szépségeinek népszerűsítése mellett az adott vállalkozás ázsióját is növelje. Mi most úgy döntöttünk, hogy nemcsak egyetlen személyt, hanem egy házaspárt, Annát és Csabát kérjük meg, képviseljenek minket.
Arra kértük őket, meséljék el, hogyan vált életük részévé a horgászat, hogyan jutottak a kapitális fogások közelébe. Csaba mondta el a történetet, amelyből kiderült, hogy ő bizony felesége hatására ragadott botot.
„Amikor megismerkedtünk, Anna sokat mesélt arról, hogy kiskorában rengeteget horgászott. Az élete máshogyan alakult, a peca háttérbe szorult. Azonban - hogy visszaidézze ezeket a szép és pozitív emlékeket -, egyszer azzal az ötlettel állt elém, hogy mi lenne, ha kimennénk közösen horgászni egy tóra. Én persze csak mosolyogtam. Horgászni? Mi ketten? Ugyan. Időpocsékolásnak tartottam és azonnal nemet mondtam. Anna nem adta fel – hiszen ő már tudta, mi a jó – és végül beadtam a derekam. Kimentünk a legközelebbi tóra egy igazán amatőr felszereléssel. Két botot vittünk: én egy úszókészséggel szereltet, a feleségem pedig egy fenekezőst. Nagyon tetszett a sok kapás, ahogy többszőr eltűnt az úszó a víz alatt. Kimondottan boldog voltam, amikor sikerült megfogni az első halamat, egy kárászt. Feleségem fenekezős szerelékéhez akkor még nem értettem. Nem is nyerte el a tetszésemet. Csak mosolyogtam magamban és azt mondtam, így nem is lehet halat fogni. De ő tudta, hogy mit csinál. Később megérkezett az első hala neki is. Akkor már felkeltette az érdeklődésem ez a módszer…
A sok kapásnak és az élménynek köszönhetően legközelebb már én vetettem fel az ötletet, hogy mi lenne, ha legközelebb is kimennénk? Nos, a legközelebb igen gyorsan elérkezett: már másnap kint ültünk a parton. Négy bottal. Sikerült rengeteg kárászt és két pontyot fognunk. Innen pedig csak felfelé vezetett az út. Egyre jobb felszereléseket vásároltunk, több tóra kilátogattunk és eljutottunk arra a pontra, amikor már a halak visszaengedése sokkal nagyobb örömöt okozott, mint az elvitelük. Így észrevétlenül sporthorgászokká váltunk. Rengeteg szép hallal és közös versenysikerrel a mai napig imádunk horgászni!”
Anna és Csaba történetéből látszik, hogy a horgászat nemcsak a férfiak sportja, illetve bizonyíték arra, hogy a közös hobbi összehozza a párokat. A jövőben a fiatalok mesélnek közös horgászélményeikről, valamint bemutatják az újdonságokat is.