Kapástól a kapitális fogásig

Csaba

„Horgászkalandjainkat a lakóhelyünkön található régi Kohász tavon kezdtünk. Én az úszós módszert ismertem meg elsőként. Persze akkor még nem tudtam, hogy ennek is vannak különböző fajtái. Először víz közt úszóztam. Utána kiderült, hogy a fenéken is lehet. Így ráadásul nagyobb esélyem lett volna pontyot fogni… Az egyik nap viszont sikerült az úszós módszerrel megfogni az első pontyomat, ami talán az 1 kg-ot sem érte el, de a boldogságmutatóm így is a maximumon volt.
Ekkorra már a fenekezős horgászattal is barátkoztam. Előre elkészített szerelékeket használtam. Aznap ezzel a módszerrel is sikerült fognom egy pontyot, ami már közel 3 kg-os volt. 

Ezeken felbuzdulva kipróbáltunk több tavat. A siker nem volt átütő, teltek a hónapok. Amikor már csak 1-2 kisebb kárász akadt a horogra, akkor ajánlották nekünk, hogy próbáljunk meg csukára horgászni úszós módszerrel. Nem telt el 10 perc, az úszóm eltűnt, majd újra felbukkant.  Nehéz volt elhinni, hogy egy ragadózó hal van a horgomon. Azt sem tudtam, melyik a megfelelő pillanat az akasztásra. Némi horgásztársi segítséggel sikerült ráéreznünk a csukázásra. Aznap szerencsések voltunk, hiszen sikerült 3 db 40-45 cm közötti halat fognunk.

Gyorsan tanultunk, sikeresnek éreztük magunkat. Később azonban éreztük, hogy többet szeretnénk, többre vágyunk. Szerettünk volna nagyobb halakat fogni: amurra és harcsára vágytunk. Az általunk jól ismert és bejáratott tavak nem rendelkeztek ekkora nagyságú és fajtájú példányokkal. Ezután döntöttünk úgy, hogy ellátogatunk egy olyan tóra, ahol ezek a nagy halak élnek. A választásunk a Szászpa Horgásztóra esett. Mielőtt kilátogattunk volna a tóra, napokig nézegettem az ottani fogások leírásait. Többször átolvastam a szabályzatot, hiszen ez már nem az a szint volt, amelyet eddig képviseltünk. Több információt szereztem egy szimpatikus horgásztól, akivel később igazi barátságot kötöttünk. Nem akartunk először egyedül menni, ezért – tudva, hogy ő több éve rendszeresen látogatja a tavat - elhívtuk magunkkal. Aznap sikerült fognunk 7 db szép pontyot, amelyek 4-7 kg közöttiek voltak. Ebből három az enyém volt, négy pedig Annáé. (Jellemző… Már kezdem megszokni, hogy a privát kis versengésünkben ő a jobb…)
Rengeteg hal elment a szerelékünk miatt. Ezért tudtuk, hogy van még hová fejlődnünk. Itt engedtük vissza az első halainkat. Fura volt, de sokkal jobb érzéssel töltött el, mintha hazavittük volna őket. Itt váltunk sporthorgászokká.

Szinte vágytunk erre az érzésre, ezért rendszeresen látogattuk a tavat. És nem kellett sok idő, hogy megérkezzen az első amurom, és ugyanazon a napon az első tokhalam is. Tudtuk, hogy ez még közel sem a csúcs. Nagyon szerettünk volna most már 10 kg fölötti halakat fogni és csökkenteni a halvesztésen. Rengeteget bújtam az újságokat és böngésztem a netet. Tanácsokat kértem tapasztaltabb horgászoktól, megvettem a megfelelő horgászfelszereléseket, új előkéket kötöttem. Később kiderült, hogy szinte tökéletesre sikeredett a felkészülés, hiszen alig, vagy szinte nem is volt halvesztésünk.

Közben bővült a csalipalettánk. Nekiálltunk letesztelni őket. Ennek köszönhetően megérkezett az első 10 kg fölötti halam. Egyből egy 13.60 kg-os tőponty! Innentől kezdve csak felfelé vezetett az út, nem volt megállás. Minden horgászatunkon sikerült 10 kg feletti halat fogni. És a darabszám egyre csak nőtt.

Anna

„Amikor Csabinak megérkeztek az első pontyai, nekem csak kárászok jöttek. Kicsit szomorú voltam, mert én is nagyon szerettem volna már neki megmutatni, hogy ügyes vagyok. De a szerencse elkerült. Viszont a csukákkal jobban jártam, rengeteget sikerült fognom.

Egy nagyon meleg nyári napon Csabi kiment horgászni, én viszont csak később követtem. Nem sokkal megérkezésem után meghoztam neki a szerencsét, hiszen egy húzós kapásra sikerült fognia egy 2 kg-os pontyot, majd rá pár percre ismét elhúzta a hal a kapásjelzőt - ez viszont már az enyém volt. Tudtam, éreztem, hogy ponty. Örömömre sikerült a partra segítenem egy majdnem 3kg-os példányt. A csúcspontot nekem is a Szászpa Horgásztó jelentette. Itt szinte egyszerre fejlődtünk. (Igen, visszapártolt a szerencse, mert több alkalommal én kerültem ki győztesen a napi mérlegelés végén…) Amikor Csabi megfogta az első 13.60 kg-os pontyát, aznap végre én is bekerültem a 10 +-ok csoportjába. Sikerült harcsát fognom, koi pontyot és megérkeztek az első amurjaim is. Öröm volt ezeket a csodálatos élőlényeket visszaengedni.

Később, egy közös, 48 órás versenyen kamatoztattuk a tudásunkat. Egy nagyon nehéz versenyen a tó legrosszabb statisztikájú helyéről szektort nyertünk és felkerültünk a dobogó 3. fokára! Mi, akik nemrég még 1-2 kilós pontyokat fárasztottunk és tanácsokat kértünk. Most a 10 kg feletti halakkal küzdünk, és néha azt vesszük észre, hogy közös vagy folyamatos fárasztásaink során az emberek odajönnek több állásról érdeklődni és tanácsot kérni. Mi pedig szívesen segítünk, mert nekünk is segített valaki, hogy eljussunk idáig.

Még vannak megdöntendő rekordok. Messze még a csúcs. Szeretnénk most már a 20+ -osok csoportjába is belépni. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyi idő alatt a nulláról ilyen messzire jutottunk. Ebből a tanulság az, hogy nem számít az idő. Az a fontos, hogy mennyire akarod, mennyire vagy kitartó. Hajlandó vagy-e másokra figyelni és tanulni? És persze szeresd, amit csinálsz.”