Horgászengedély - a Tiéd megvan már?

Fontos az egész évben pontosan és becsületesen vezetett fogási napló éves összesítése. Mikor megszereztük az engedélyeinket és megkaptuk első fogási naplónkat, nem vettük komolyan ezt a dolgot. De hamar rájöttünk, hogy ez nagy hiba volt. Könnyen az engedélyünkbe kerülhetett volna. Még nagyon a horgászkarrierünk elején jártunk. Napokig tanultunk, bújtuk a könyveket a horgászvizsgára tanulva. Sok időbe és persze nem kevés pénzbe került. Mikor megkaptuk az engedélyt, egyből elindultunk a tavakat vallatni. Az egyik nap úgy döntöttünk, hogy kilátogatunk a szomszéd faluban lévő tóra. Már kora reggel megvásároltuk a napi jegyeket. De a tóra kiérve meglepetésünkre egyetlen szabad hely sem volt. Nagyon idegesek lettünk. Anna arcán is láttam a csalódottságot. Ezért úgy döntöttem, hogy a kidobott pénz ellenére elviszem egy másik tóra. Mikor a hosszú út után odaértünk, közölték, hogy a tavon verseny folyik, ezért nem horgászható. Teljes volt a letörtség. A kevés idő miatt úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a lakóhelyünkön lévő tóra, ahol kezdtük a horgászatainkat. Bár sokszor voltunk itt, de napi jegyet nem kellett váltanunk, hiszen fél éves engedéllyel rendelkeztünk erre a tóra. Kicsit megpihentünk és végre megkezdhettük a horgászatot. A nap nem volt szerencsés. Délután elkezdett szakadni az eső. Kárpótlásként egy szép nagy kárász került csak a szákunkba. Még volt pár óra a napból. Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a tóra, ahol reggel napi jegyet váltottunk. Addigra több hely felszabadult. Kárász koma a szákban, mi pedig nekiálltunk egy rövid, 2 órás horgászatnak. Nagy örömömre sikerült fognom egy kis pontyot. Ami a maga 80 dkg-jával annál nagy örömöt okozott. Bele a szákba, aztán folytattuk tovább a pecát. Nem telt el sok idő, mire két úriember jött oda hozzánk. Bizony halőrök voltak. Hmmm... Az első ellenőrzés! Nagy büszkén átadtuk engedélyeinket ellenőrzésre. Gondoltam, megvan minden. Napi jegy, engedély. És szabályosan is horgásztunk. Mire megkérdezték, hogy fogtunk valamit? Büszkén mondtam, hogy igen. Sikerült fognom egy kis pontyot. Már érkezett is a következő kérdés. És beírták? Abban a pillanatban földbe gyökerezett a lábunk. Hát, őőő - nem írtuk be. Mentségünkre csak az szólt, hogy megfeledkeztünk róla a kapás feletti örömünkben. Pontosan nem is tudtuk, hogyan kell kitölteni a papírokat. Azt is mondtam, hogy most szereztük meg az engedélyt, és ne vegyék el a kedvünket a horgászattól. Az urak szigorúak voltak, az egyik fülükön be, a másikon ki. Azt mondták, hogy egy tagnak épp az előbb vették el hasonló dolog miatt. Ilyenkor sokaknak - ahogy nekem is -, megfordul a fejében, hogy beledobom őket a vízbe. Nehéz ilyenkor jó döntést hozni. De tudtam, hogy ezzel nem mennék semmire, csak rontanék a helyzeten, ha megúsztatnám őket. Ezért inkább folytattam a könyörgést. Erre beíratták velünk a halat és visszakaptuk az engedélyünket. Az ártatlan kis kárászt már meg sem mertem említeni a szákban, ami tóról tóra utazott velünk…

Rengeteg kilométert utaztunk aznap, kevés időt töltöttünk horgászattal. Nem sikerült sok halat fognunk. Bőrig áztunk és rengeteg pénzt költöttünk. De egy sokkal értékesebb és fontosabb dolgot veszíthettünk volna el egy kis figyelmetlenségnek köszönhetően: az engedélyünket. A tanulság ebből, hogy a szabály az szabály. Mindenkire vonatkozik.  Szabályok nélkül csak káosz lenne a horgászat világában is. Mindig írjuk be a hazavitt hal mennyiségét, figyeljünk a méretkorlátozásokra, és ne vigyünk többet a megengedett mennyiségből. Hiszen ezzel a tógazdát károsítjuk – és a saját becsületünket tesszük kockára.”