Ha jók akarunk lenni, ismernünk kell szenvedélyünk történelmét #3
A történelem óra mindig három szó kántálásával kezdődött: vadászat, halászat, gyűjtögetés. Az őskor és ókor számos izgalmas kérdést vet fel a horgászattal kapcsolatban, amelyekről itt és itt olvashatsz. Cikksorozatunk következő részében ugrunk még egyet: milyen volt a horgászat a középkorban? Ha valóban jók akarunk lenni abban, amit csinálunk, ismernünk kell annak történelmét is: lássuk, hogyan is nézett ki az középkori horgászat!
Alapvetés, hogy a középkorban a horgászat már a gazdagabb, tehetős rétegek felé úszott el (érted, úszott, mint a halak!!!!). A szegényebb réteg nem nagyon engedhette meg magának, hogy szimpla kedvtelésből űzze e sportot. Mi következik ebből? Hogy a középkori ember alapvetően arra törekedett, hogy a legtöbb halat a lehető legkevesebb idő alatt begyűjtse. A gazdag mindent magának akart, de a szegény sem hagyta magát. Akkoriban a horgászat volt a rezidens Pokemon Go. És ez a hozzáállás volt a sport hirtelen fejlődésének kulcsa.
A botos horgászat hátránya
A botos horgászat ugyan terméketlen volt, hiszen a bottal ez a mennyiség egy darab halra redukálódik per kapás. Viszont fontos kiemelni, hogy a nagy földrajzi felfedezések és Kolombusz Kristóf színre lépése előtt mégis a botos horgászat örvendett nagyobb népszerűségnek, ahol a zsinór alapanyaga a ló sörénye volt. Ezt sokszor csak szimplán rögzítették a parthoz és már küldték is a vízbe. Az idő múltával megjelent a háló, amely már a mennyiségi horgászatot segítette.
Ahogyan közelítünk az idővonalon a jelenkor pontjához, úgy találunk egyre több írásos emléket is: egy 12 századi, Kínában készült festmény például egy csónakban ülő horgászt ábrázol – orsós bottal. Na ez a kemény, nem a kád széle. És mi az érdekes ebben a festményben? Ezt a festmény tartják ráadásul az egyik legrégebbi horgászbot-ábrázolásnak, ahol már az orsó is tisztán látszik az adott művön.
A horgászat lenyomatai
A középkorban ráadásul gyakran épültek várak, kastélyok a folyók, nagyobb vizek mellé, hogy az ott élő királynak még könnyebb legyen a dolga, ha arra kelne reggel, hogy széthorgászná az egész napot. Apropó: megannyi feljegyzést ismerünk királyokról is, akik a tengerre is kivitorláztak, hogy ott éljék ki szenvedélyüket. Egy dolog azonban itt megbotlik: egy monda szerint a középkori emberek – így a királyok is - féltek a tengertől, mert attól tartottak, hogy mérhetetlen nagy szörnyek lakják azokat, és ott a szörny az úr.
Magyar vonatkozást is ismerünk a középkori horgászatot tekintve. Sok halászattal kapcsolatos emlékünk maradt fenn, többek közt a Kárpát-medencében, amely bizonyítja, hogy a vándorló, nomád magyarság népe közt is nagy népszerűségnek örvendett a horgászat. A halászat leginkább Szent István királyunk alatt lett divat Magyarországon, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt pedig jelentős haltenyészetek alakultak ki az ország egyes területein. A vallási ünnepek nagy haligénnyel jártak – ezt ma is őrzi számos hagyományunk. A halászlét lassan el sem tudjuk képzelni karácsonyfa és ’Reszkessetek, betörők’ nélkül.
Köszönjük, hogy olvastál, találkozzunk legközelebb is, hiszen akad még néhány éra!