Don Carp Lake-en jártunk
Minden igazi sporthorgász életében eljön az idő, amikor egy kis kihívásra vágyik. Ez akár lehet egy eddig nem próbált horgász módszer a halfogásra, vagy egy új, nehezebb, kihívásokkal teli horgásztó felfedezése. Nekünk Annával most jött el az az idő, hogy kipróbáljuk magunkat egy magasabb szinten, melynek helyszínéül egy olyan sporthorgász tavat választottunk, ahol eddig még soha nem jártunk. A vize óriási uszonyosoknak ad otthont, amik szinte hibátlanok és nagyon jó erőben vannak. Persze nem olyan könnyű ám horogra csalni őket! Ennek tudatában és a szükséges felszerelést bepakolva az úticélunk a Bicskén található Don Carp Lake volt. Amikor megérkeztünk a halak birodalmába, ahol gyönyörű, rendezett környezet és baráti fogadtatás várt minket.
Új horgászokként átestünk egy kedves beszélgetésen, ami a tó szabályzatát foglalta magába, majd megkaptuk a tagsági kártyát. A szükséges felszerelést fertőtlenítve, végre elkezdtük a 48 órás horgásztúránkat. Tervünk volt az is, hogy a hét fáradalmait kipihenjük, így megbeszéltük, hogy a fő cél (halfogás mellett) a pihenés és az, hogy jól érezzük magunkat, ezért a felszerelést is szép nyugodtan raktuk össze. Bár a nap lemenőben volt és tudtam, hogy a dobálós horgászat nem sok halat ad ebben az időben, de mégis sorra bedobtuk a szerelékeket. Mielőtt még éjszaka kivettem volna a botokat, meglátogattak minket a tó apróbb halai, amik ugyan egy finom szerelékes horgásznak nagyobb örömöt okozhattak volna. Nekünk nem a kárászok voltak a cél halaink, hanem a tó óriásai, a pontyok, ám ők még várattak magukra. A botok pihentek és mi is szemet hunytunk, hogy reggel majd frissen, újult erővel ismét a bajszosok nyomába eredhessünk. Az éjszaka esőt hozott, ami reggelre sem csillapodott, de a botokat felcsalizva megkezdtük a napot az etető hajó segítségével, amit most használtunk első alkalommal. Rögtön ráéreztünk a használatára, így behordtuk a szerelékeket különböző irányba és távolságokba. Az etetések több fajta 24 mm-es Stéges bojliból és 2 fajta méretű halibut pelletből álltak, amik kaptak egy kis tintahalas aromát. Csalizásra is az etetésbe rakott bojlikat és pelleteket használtuk, amik nem mások, mint a Stég 24 mm-es Fruit mix, édes fűszer, sea mixtrure, sausage és a fokhagyma volt, amiket szimplán, duplán és lebegtetve, hóember formációban kínáltunk fel a halaknak.
A csalik kikönnyítésére 16 mm-es stég popp appokat használtunk, vanília és banán ízesítésben, amire szintén csak kárászok jelentkeztek. Sajnos nem ismertük az előttünk lévő medret, de sikerült összebarátkoznunk egy szomszéd horgásszal, aki felajánlotta az etetőhajóját egy gyors mederszemlére. Az optimális dobótávolságon 60-70 méteren belül csak 90 cm-es vízmélységet mértünk, onnantól pedig maximum 120 métert jelzett. Nagy nehezen 120 méter felett sikerült egy igen változatos terepet találni, ahol 130-135 cm-es gödrök voltak tapasztalhatóak. Reménykedtem, hogy talán itt összegyűlhet az etetés egy helyre és sikerülhet odacsalogatni a halakat, de a horgászat fele szinte már eltelt és még mindig hal nélkül álltunk. Az estéhez közeledve szomorúan vonultunk be a faházba vacsorázni, amikor nem várt fordulat történt. A hosszas beszélgetést egy intenzív, húzós kapás törte meg az én botomon. Egy izgi játékot kitaláltunk: aki előbb kiér, azé lesz! Anna nyerte meg az akasztást, ügyes fárasztást követően sikerült megmeríteni.
A halat megpillantva láttuk, hogy egy óriás akadt a horgomra. Bizony egy gyönyörű, 17 kg-os tükörponty volt, végre megkönnyebbültünk egy kicsit. A közös erőfeszítés meghozta a gyümölcsét és nagy örömmel engedtük vissza. Később ismét egy kapás jelentkezett az egyik botomon, amit nagyon sajnáltam, mert leakadt. Majd késő este egy távoli botom, ami a nád közelébe volt elhelyezve, ugyancsak elfüstölt. A hal annyira küzdött, hogy talán még a nádba is bevitte a szereléket, hiszen percekig nem bírtam közelebb húzni, ő viszont csak távolodott. Az eredmény várható volt, ismét egy halvesztés. Az utolsó napra kipihentük magunkat, az összes szerelék kikerült a vízből.
Vacsora után kicsit szomorúan tértünk aludni, semmit sem sejtve a holnapi nap ajándékairól. A reggel fázósan és kényelmetlenül telt mindkettőnk számára és az idővel sem álltunk túl jól.
A 48 órás horgászatunkból 40 már eltelt és 1 pontyon kellett osztoszgodnunk, de nem adtuk fel és munkához láttunk. Újra csaliztuk a botokat és újabb adag etetés várt behordásra. A szerelékek a helyükre kerültek és csak é vártunk és vártunk. Az időjárást tekintve jobb volt, mint az előző két nap, az eső nem esett és a nap is olykor kisütött, csak a szél erősödött fel olykor-olykor. A csali palettáról szinte mindent felraktunk, hogy a halak kedvében járjunk, mikor eszembe jutott a csalis táska oldalzsebében lapuló Robin Red halibut pellet, 24mm-es kivitelben, amit rögtön fel is tettünk duplán és lebegtetve is. Talán beért az etetés, vagy sikerült a csalit eltalálni, de Anna egyik botját is elhúzta egy szép 13 kg-os tükörponty. A hal visszaengedését követően húsz perc sem telt el és ismét megszólalt a bal oldali kapásjelzőm. A zsinór pattanásig feszült, a hal 100 méteren kívül volt, így minden tudásomat összeszedve próbáltam csalni a távolságon. 10 perc után sikerült megpillantani a vízben küzdő, bitang nagy tükörpontyot. Nem adta magát könnyen, de sikerült a szákba terelni. A bölcsőbe helyezve a szavunk is elállt. Tudtam, hogy ennek a halnak a súlya kettesel kell kezdődjön. Egyéni pontyrekordomat megdöntve, a hal majd 23 kg-ot nyomott a mérlegelővel, tiszta súlya 20,30 kg volt, amivel sikerült belépjek a 20 plusszosok táborába. Hatalmas öröm és nagy élmény volt egy ilyen nagy, szinte hibátlan hal kifogása és visszaengedése. Annának is sikerült kifogni a túra legkisebb pontyát, ami 4 kg körül lehetett.
Megpróbáltuk megnyomni a végét és minél előbb visszajuttatni a szerelékeket a megfelelő helyre. Egy óra pihenő után, dél körül ismét kapásunk volt, egy kicsivel is, de ismét 10 kg feletti halat találtunk a bölcsőben. Anna pedig az ő 10 kg-osát fárasztotta. Leírhatatlan élményekkel teli órák voltak ezek. A halakat szinte alig engedtük vissza a halőr is pár perce járt nálunk, de ismét egy kapás Anna botján, ez hatalmas meglepetés volt. Nem számítottunk a nagy ponty kavalkádban másfajta halra, de Annának sikerült horogra csalni egy 7 kg-os tokhalat is, amivel azt hitte, hogy a napot fogja zárni, ám ezután jött csak a csattanó!
A halak egymás után jöttek. Egyre kevesebb bot volt a rod podon, amik már nem kerültek vissza. Anna utolsó felcsalizott botja még utoljára megmutatta, hogy milyen szépen is tud görbülni. Nagy küzdelem után ismét egy bitang hal a merítőben, de csak a bölcsőben láttuk igazán, hogy ebből bizony egyéni rekord lesz neki is. Korábbi rekordját 5 kg-al megdöntve, egy 18,50 kg-os makulátlan pikkelyest tarthatott kezébe. Nagy feladat volt számára a kiemelése is, de sikerült neki. Öröm volt látni az ő arcán is a boldogságot. Az utolsó pillanatban még hozzám is beköszöntött ismét egy gyönyörű, 14 kg-os tükörponty, ami horgászatunk utolsó hala volt. Nagyon boldogok voltunk, hogy a végére kegyeibe fogadott a tó minket és megajándékozott 9 db gyönyörű ponttyal és 1 tokhallal, melyek összesen 128 kg-ot nyomtak és az átlag súly is 10 kg felett volt.
Örülök, hogy kitartottunk és nem adtuk fel!
A pihenés mellett keményen dolgoztunk, hogy minél eredményesebb lehessen ez a horgász túra. Sikerült megmutatnunk, hogy egy ilyen nehezebb terepen is megálljuk a helyünket és képesek vagyunk a halfogásra.
Van még mit tanulnunk, ezért is szeretnénk más tavakat és módszereket is kipróbálni.
Addig is köszönjük, hogy figyelemmel követitek horgászatainkat!