Ismerkedésünk a csukahorgászattal
A csukahorgászat szerelmeseinek már nem sokat kell várniuk, hiszen a február 1-től fennálló tilalom ebben a hónapban már véget is ér. Annával általában nem a ragadozó halak horgászatánál maradunk, és be kell valljuk, hogy nem is tartjuk magunkat annyira ügyesnek benne, de a csukahorgászatot sikerült kipróbálnunk és meg is kedveltük. Nemcsak elsajátítottuk az alapokat, de sok tapasztalattal és élménnyel is gazdagodtunk közben.
Bár az őszi csukázásnak nincs párja, tavasszal is nagy élményt nyújthat nekünk ez a hal fajta. Több módon is horgászhatunk rájuk, a legnépszerűbben pergetve, de fenéken és úszóval is a nyomukba eredhetünk. Mi az utóbbit választottuk, hiszen sok felszerelést nem igényel, és szinte akármilyen botot vagy orsót bevethetünk.
Először ősszel kezdtünk el csukára horgászni. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a lehűlő vízben már alig, vagy éppen nem is sikerült békés halat fognunk. A kevés kapáson elszomorodva, ismerősöm tanácsára feláldoztunk egy horgász készséget, hátha szerencsével járunk. Hiszen tudni kell, hogy a csukák még ilyen időben is elemükben vannak.
Nem vártam túl sokat a dologtól. De a szereléket megkötve és a csalihalat felkínálva, kíváncsiak voltunk, hogy az úszó a víz alá fog-e bukni? Legnagyobb meglepetésünkre, talán 20 perc sem kellett az éhes ragadozónak. Leírni sem lehet azt az eszméletlen érzést, amikor az első halat kézbe vettük. Pár perc elteltével pedig már újabb kapás volt a horgunkon, amit átengedtem Annának. Nagy öröm volt, hiszen ő is kifogta az első csukáját. Majd megérkezett a harmadik hal, nem sokkal naplemente előtt.
Annyira megkedveltette magát ez a hal velünk, hogy innentől kezdve nem telhetett el horgászat anélkül, hogy legalább egy horgász készséget ne áldoztunk volna rá. Sőt, előfordult az is, hogy csak csukázni mentünk ki a tóra, mind a 4 horgász készséggel. A kifogottak közül egy két- halat magunkkal is vittünk, mert ízletes húsa miatt szinte rajonganak érte az otthoniak.
A horgászathoz először egy ágú süllőző horgot használtunk, de később a biztosabb akadás érdekében váltottunk a hármas horogra. A csalit pedig a tó szolgáltatta nekünk, egyéb kishalak személyében. Igaz, hogy a csuka fárasztása kevesebb élményt okoz, mint egy pontyé vagy amuré, de gyors kirohanásai, irányváltásai, ugrásai annál is nagyobb izgalmat okoznak.
Fontos megemlíteni, hogy ezek a halak is megérdemlik a megfelelő bánásmódod. Ha nem áll szándékunkba hazavinni őket, akkor jár nekik a kíméletes visszaengedés. Ha úgy döntünk, hogy mégis elvisszük, akkor a csukabilincs a megfelelő eszköz ahhoz, hogy életben tartsuk a halat a horgászat végéig.
Annak ellenére, hogy hazavittük a halat, előfordult olyan, hogy elszakította a zsinórt, amivel oda -vissza úszott a tavon. Mindezt úgy, hogy még egy nehéz úszót is cipelt. Attól féltünk, hogy fel fogja akasztani magát egy nádasba, ami már nem egy kíméletes dolog, ezért ruhát és testi épséget nem kímélve utána eredtem a vízbe. Később sikerült is egy másik szerelékkel kihúzni a nádasból, és megszabadítani a kolonctól.
Akik még nem fogtak, de szeretnének csukát fogni, azoknak csak annyit tudok mondani, hogy nem fognak csalódni. Ez a horgászat is könnyen rabul ejtheti a lelkes horgászokat. Igaz, hogy mi a bojlis horgászat mellett döntöttünk de attól még néha vágyunk egy -két csukás horgászatra is. Ilyenkor bátran kimegyünk a tóra.