Csendes verseny a Csendesparton

„Hétvégén részt vettünk egy 10 órás horgászversenyen, a Délegyházán található Csendespart Horgásztavon. Ezen a szabad csalizású versenyen a ponty és az amur számított értékelhető halnak. A verseny előtt három nappal kilátogattunk a tóra egy gyakorló horgászatra, hiszen még nem jártunk itt. Erről már korábban beszámoltunk. 

Tudtuk, hogy kevés időnk lesz a versenyen a botok összeszerelésére, ezért már a verseny előtti éjszakán előkészítettük a felszerelést. Ennek és az eredményes gyakorló pecának köszönhetően nagy reményekkel indultunk neki a hétvégének. Bár tudtuk, hogy rengeteg tapasztalt csapat vesz részt a versenyen - olyanok is, akik évek óta járnak oda és megfordultak a tó minden részén -, bíztunk a kezdők szerencséjében. 

Mikor megérkeztünk helyszínre, Anna kijelentette, hogy ő bizony nem szeretne húzni. Egy korábbi versenyen ugyanis sikerült kihúznia a tó leggyengébb statisztikájú állását. Annak ellenére ódzkodott, hogy a végén mégis sikerült a szektorunkat megnyerni... Nem tudtam meggyőzni, így hát rám hárult a feladat. Sikerült az 1-es állást kihúznom. Itt nem tudtuk, mit takar az 1-es, de sok jót nem fűztünk hozzá. Hiszen ez a tó egyik legszélső állása, ahol egy öböl található, ahol leginkább nyáron, a melegebb vízben érzik jól magukat a halak. Persze reménykedtünk, hogy be tudjuk ide csalogatni őket a hideg víz ellenére. Gyors kipakolást és felkészülést követően már szólt is a duda, elkezdődött a verseny. A látási viszonyok elég nehezek voltak a folyamatos köd miatt. Ennek ellenére sikerült egy kisebb területet koncentráltan beetetnünk főtt magvakkal és apróbb pelletekkel.

Nem telt el 15 perc, mire az egyik botunkra húzós kapás jelentkezett. Ehhez Anna szaladt oda, de sajnos nem sikerült megakasztania. Majd nem sokkal később ismét kapásunk volt, amelynek egy nagyobb kárász lett az eredménye részemről. Sajnos innentől kezdve még kapásunk sem volt, pedig többször frissítettük a szerelékeket és újracsaliztunk. Kipróbáltunk többféle lebegő és süllyedő csalit, sima és erjesztett kukoricát, viszont a halak nem mozdultak ki a tó közepéről a lehűlő víznek köszönhetően. Közben rájöttünk, hogy a csapatok nagy része azzal küzd, hogy megfogja az első értékelhető halát. Párszor átmentünk a szomszéd állásra, ahol szintén „kapástalanságban” szenvedtek. A verseny vége felé közeledve kicsit szomorúak voltunk. Nem is a verseny megnyerése miatt, hanem nagyon szerettünk volna legalább halat fogni. 

A verseny lefújása előtt 20 perccel elkezdtük szárítani és összepakolni a felesleges felszerelést. Hirtelen egy füstölős kapásra lettünk figyelmesek. Kettőnk közül én álltam közelebb a botokhoz. Ráfogtam az orsó dobjára, majd óvatosan visszakapcsoltam a nyeletőféket. Elkezdődött a fárasztás. Tudtam, hogy ponty, éreztem, hogy egy kisebb fajta. Nagyon örültünk, de közben végig izgultuk a fárasztást, hogy meglegyen a hal. Nem adta magát könnyen, de 10 perc után sikerült Annának megszákolnia. Mérlegelésnél 5,3 kg-ot mutatott a mérleg. Ezzel 11 csapatot utasítottunk magunk mögé.

5 perc volt még a versenyből, de mi továbbra is próbálkoztunk, hiszen a végén kiderült, hogy még egy ekkora példánnyal elcsíphettük volna a 4. helyet is. Így 18 induló csapatból a 7. helyen végeztünk. 10 csapatnak nem sikerült halat fognia... Talán, ha a tó közepére húzunk, nagyobb lett volna az esélyünk. De így is örültünk, hogy az erős középmezőnyben végeztünk, pedig csak másodjára jártunk ezen a tavon.

Örültünk, hogy ismét a tóparton lehettünk. Sikerült megismerkedni és összebarátkozni néhány horgásztárssal. A viszonylagos eredménytelenség ellenére jól éreztük magunkat, újabb tapasztalatokkal gazdagodtunk. Köszönjük a támogatást és a folyamatos biztatást a Sneci.hu horgászwebáruháznak.”