Akik segítenek, akiknek segítünk
A horgászat az a sport, amit lehet magányosan vagy csapatban űzni. A csapat lehet egy összeszokott versenyző stáb, de egy baráti társaság is. A legtöbbször az utóbbiról beszélhetünk. Anna és Csaba egyik családtagjukat, Anna bátyját hívja segítségül, ha kell még két dolgos kéz a partra.
„Horgászokként mindannyian büszkék vagyunk a rekordfogásainkra, vagy a versenyen elért sikereinkre, esetleg saját készítésű, jól bevált csalijainkra vagy csali kombinációinkra. De felmerült már bennetek a kérdés, hogy ezeket a sikereket és élményeket megosszátok másokkal? Tudásotokat és tapasztalatotokat átadjátok olyan embernek, aki érdemes rá?
A mai cikkben szeretném bemutatni Anna bátyját. Mi vittünk bele őt a horgászat világába, és azóta is nagyon szívesen jön velünk horgászni, lelkes segítőnk a versenyeken.
Már a legelején, amikor elkezdtünk horgászni a kisebb tavakon, ő velünk tartott. Párszor átengedtük neki a hal fárasztásának lehetőségét, vagy neki is váltottunk két botra napi jegyet. Az első horgászatok nem túl sok élménnyel és sikerrel kecsegtették: kisebb kárászok, keszegek, törpeharcsák akadtak a horgára. Sokszor mi is úgy éreztük, hogy balszerencsét hoz, hiszen amikor velünk jött, mi sem bírtunk halat fogni. Ezután nem csoda, ha nem érzett késztetést, hogy komolyabban belevágjon a horgászatba. Annyit mondott, hogy ez nem neki való.
Azt gondoltam, hogy mi lenne, ha egy sporttóra elhoznánk magunkkal. Talán megváltozna a véleménye a horgászatról. Az első két alkalom nem úgy sikerült, mint vártuk volna. Hiszen nemhogy ő, de mi sem fogtunk semmit.
Harmadik alkalomnak egy nagyon meleg nyári napot választottunka 24 órás horgászatra. Hozta saját orsóit és botjait, amikben nem sok reményt láttam. Vannak, akik azt mondják, hogy akármilyen bottal lehet halat fogni. Ezek viszont azok az orsók és botok voltak, amelyekkel nem lehetett… A 24 óra alatt kevés kapása volt, amit pedig mégis sikerült megakasztania, az is leakadt. De Anna és az én jóvoltomból felejthetetlen élményekkel gazdagodott. Ugyanis a 24 órás horgászat végére sikerült 8 darab gyönyörű halat fognia - a mi botjainkkal! Nagyon meleg nap volt és tudtuk, hogy most jó esélyünk van az amurokra. Ráadásul Anna ekkor még nem fogott ilyet, de nagyon vágyott rá. Azonban már az első kapások egyikét átengedte a bátyjának! Ebből pedig egy 10 kg feletti amur lett. Nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Azért természetesen örültünk a sógorom sikerének. Hozzáteszem, hogy estére Annának is beköszöntött az első amur, kora reggel pedig a második is.
Pár óra múlva a sógoromnak sikerült néhány, majdnem 10 kg közeli pontyot a szákba terelni. Az este még izgalmasabb volt. Anna elaludt a sátorban, így ketten maradtunk a hat botra. Mi is fáradtak voltunk és megpróbáltunk pihenni egy kicsit. De ezt a halak nem engedték. 5-10 percenként sípoltak a kapásjelzők. Egyet én, egyet ő fárasztott. És ez ment felváltva egészen reggelig. Azt hiszem, nem kell mondjam, hogy hetekig arról a napról beszélt. Ennek hatására vásárolt két komolyabb orsót és bojlis botot. Még egy szuper rod podot is beszerzett.
A dobásokon eleinte volt mit csiszolni, de később belejött. A fárasztás a kezdetektől ügyesen ment neki. Megmutattuk, hogyan és mivel csalizunk. Hová etetünk és mennyit. Hová dobjon, és mikor kell megakasztani a halat. Ismertettük vele a felszereléseket. Volt lehetősége gyakorolni a merítést is. Ügyes tanítványnak bizonyult. Mi pedig örültünk, hogy valakivel, aki érdemes rá, megoszthattuk ezeket a dolgokat. Annyira sikerült megszerettetni vele a horgászatot, hogy ma már ő kérdezi meg, hogy mikor megyünk már? Még versenyre is elkísért minket, ahol segédkezett a merítésben. Ez idő alatt fontos dolognak tartottam, hogy megtanítsuk neki a halakkal való kíméletes bánásmódot. Figyeltünk, hogy a nagy örömben ne feledkezzen meg az okozott seb fertőtlenítéséről sem.
Ezen kívül még sok horgászatra elkísért minket, ahol már a saját felszerelésével és csalizásával ért el sikereket. Bátran foglalhattam neki külön stéget, ahol már nélkülünk is boldogult. Sőt akadt olyan alkalom, amikor Annával nem sikerült a halfogás, neki sikerült igen. Ez azt jelenti, hogy nem volt hiábavaló a tanításunk és a belefektetett idő. Rajta kívül néhány barátunknak segítettünk és elláttuk őket tanáccsal. De az is előfordult, hogy számunkra teljesen ismeretlenek írtak nekem segítséget és tanácsot kérve. Ez nagy büszkeséggel töltött el, és nagyon szívesen segítettem. Bár még mi sem tudunk mindent, de ha olvasod ezt a cikket és segítség kell vagy kérdésed van, nyugodtan írj! Nemcsak mi, hanem a sneci.hu teszthorgászai és csapata is szívesen segít neked!