Élménypeca a csatornán
Veled is megtörtént már, hogy besokaltál a munkától? Velem sem volt másképp április elején. Na, de hogy horgászként mi erre a megoldás? Hát természetesen a vízparti kikapcsolódás. Tarts velem a következő írásban, ahol elmesélem, hogy stresszes időszakból, hogy lett egy csodálatos nap!
Az egész napos telefoncsörgés, a sok munka és a szeszélyes időjárás szépen szólva is rányomta a bélyeget a mindennapjaimra. Ezt észlelve úgy gondoltam, hogy ha törik, ha szakad akkor is a pénteki napom horgászattal fog eltelni. Úgy éreztem, hogy egy utolsó telefonhívás még belefér, így kerestem fel Bandi barátomat, hogy látogassunk el egy hamarosan nyíló horgásztó megnyitójára. Szerencsére szabadnapos volt és nem kellett könyörögnöm, hogy elcsábuljon a horgászat hallatán.
Csütörtökön a felszerelés az autóban a taktika pedig már a fejemben, mikor jött az üzenet, hogy fussunk össze és beszéljük meg a reggeli indulást. Szó szót követett, de sem magamban, sem benne nem éreztem azt az indulási vágyat ami a peca előtti nap zaklatja a horgászok érzéseit. Sajnos egyikünknek sem volt kedve egy újabb tavi horgászathoz. Hangozott el a mondat, hogy „oda bármikor el tudunk menni”. Na, de akkor merre? Pár héttel korábban Bandi cimborám meglátogatta az északi övcsatornát amiről úgy mesélt mintha egy álom lenne. Sosem horgásztam még csatornán, így boldogan mondtam igent a remek ötletre.
Aludni szinte alig tudtam. Kínoztak a gondolatok, hogy hogyan is fogjak neki a horgászathoz. Az idő elrepült az éjszaka pedig eltelt. A következő pillanatban szinte már a csatorna parton voltunk az autókkal. Korán érkeztünk ,mert úgy gondoltuk, hogy a „helyi erő” hamar belakja majd a partot. Szerencsére volt még választható hely bőven. Nem tétlenkedtünk gyorsan felállítottuk a horgászállásokat és neki láttunk a csalogatóanyagok előkészítésének. Nem titkolt célom volt a spiccbotozás, így egy Dovit Big Bream keszeges kajával készültem, amit angolmorzsával tettem színesebbé.
A beetetést csatorna horgászathoz hűen halkan tettem meg és pont ilyen csöndesen láttam neki a mélység kimérésének. Ezt a csendet bontotta meg a csobbanás amit a túlpart elé repülő kosár okozott. Oldalra tekintve láttam, hogy cimborám már be is vetette a horgászbotját. Nyugtattam magam, hogy hosszú még a nap, lesz időm nekem is. Alig, hogy megnyugodott a víz már horgon volt az első pontya. Mondhattam volna, hogy szerencse…,de 10 percen belül már a harmadikat fárasztotta…
Ez volt az a pont amikor megbontottam a horgászhelyemet és felépítettem egy feederbotos állást is. Találtam az autóban egy készre kevert Royal Corn édeskukoricás etetőanyagot, amivel pár perc múlva már a túlpartot horgásztam. Természetesen a spiccbotos álmaimat sem adtam fel, és milyen jól is tettem. Egy nagyon pörgős élmény horgászatban lett részem, mikor beérett a korábbi etetés. Rengeteg nagyméretű sneci, keszeg és bodorka küzdött a horgon lévő csontkukacért. Sajnos manapság sokan ezeket a halakat semmibe nézik, pedig célzottam rájuk horgászni én sokkal jobban szeretek, mint pontyozni.
„Gyermeki mulatozásom” közben egy érdekes koppanó hang keltette fel a figyelmem. A feeder botom repült arrébb egy kapás közben. Rövid fárasztás után igencsak meglepődtem mikor egy méretes kiló feletti kárász volt a horgomon. Nem tétlenkedve gyorsan újra töltöttem a kosarat hátha van még belőlük a szemközti part szélében. A megérzésem jó volt, hiszen rövid időn belül már a következőt fogtam. Egyfajta ütem alakult ki és keszeg, kárász váltotta egymást, oly módon, hogy spiccbotozni már nem volt időm. Szeretett egyszerű horgászkészségemet össze raktam és elkezdtem csak a rezgőspiccre koncentrálni. Barátom kezdett faggatni, hogy mégis milyen csalival horgászok? Hatalmas mosollyal válaszoltam neki, hogy a Saját Snecis Wafterssel, méghozzá a krumplis ízesítéssel.
Rövid időn belül több ponty is megtisztelt minket, mikor megállt mögöttünk egy autó. A helyi sporttárs finoman jelezte, hogy amúgy ez az ő helye és tegnap nagyon jót pecázott itt, mert két pontyot is fogott. Egymásra néztünk és ugyan arra gondoltunk…akkor nekünk milyen napunk van? Akkor már számtalan halat merítettünk.
Azzal kezdtünk el szórakozni, hogy milyen fajta halat nem fogtunk még? Gyorsan válaszoltam, hogy compót. Ami számomra úgymond egy elérhetetlen álom hal. Többször kerestem már, de sosem sikerült horogra csalni. Nemsokkal később egy érdekes kapás rázta meg a spiccet, hol jobbra, hol balra vette a menekülést az akasztott halam. Merítés közben Magyar létemre sűrű káromkodás hagyta el a számat, sikerült megfognom életem első compóját. Az érzés felülmúlta az eddigi fogott nagyhalaimét is.
Az idő úgy repült el a csatorna parton, mint a korábbi munka stressz a fejemből. Csodálatos és izgalmas napot tudhatunk magunk mögött. Buzdítok mindenkit, hogy látogasson el egy csatorna horgászatra és kívánom, hogy legyen olyan élménydús napja, mint amelyet én is kaptam!
Görbüljön!
Roli