Ebben a cikkben körbejárjuk a pergetés misztikumát és adunk néhány jó tanácsot, ha ezt a technikát választanád!
Manapság egyfajta reneszánszát éli a pecázás. Egyre több ember választja ismét hétvégén, vagy akár hét közben is kikapcsolódásul a horgászatot. Ennek kapcsán egyre több kérdés is merül fel a pecázással kapcsolatban. Mi most belecsapunk a lecsóba (vagy a hallébe :) ) rögtön a pergetésről fogunk egy kicsit bővebben értekezni. Tarts velünk és a cikk végére elméletből profi „csukavadász” leszel.
Amikor sokan először gyermekkorukban elmennek pecázni, akkor jellemzően lecsücsülnek egy stégre, és „bedobják a pecabotot”, és várják, hogy a hal megmozdítsa az úszót. Vagy lerántsa, vagy fektesse fel a vízre. És akkor kegyetlenül berántják a botot, és kapás. :) Nos, a pergetés egy teljesen más módszere a horgászásnak.
Röviden a lényege, hogy itt nem letesszük a botot, és várjuk a kapást, hanem folyamatosan mozgásban vagyunk. Ahogy bedobjuk a csalit nem állunk le, hanem folyamatosan tekerjük az orsót, ezzel mozgásban tartva a csalit. Erre azért van szükség, mert ennél a technikánál a rablóhalakra helyezzük a fókuszt. Éppen ezért szükséges, hogy a csalink szinte folyamatos mozgásban legyen, így keltve azt a hatást, mintha a csalink élő hal lenne. A csukák, süllők, sügérek ugyanis ezt szeretik. Mi meg őket. :) Na de milyen csalikat is használunk ennél a technikánál?
Alacsony fényviszonyok mellett felszín közeli csalikkal érdemes kezdeni, és ahogy emelkedik a nap úgy érdemes mélyebben megpróbálni sikeresnek lenni. Erre azért van szükség, mert a csukák is egyre mélyebbre illetve fedezékbe húzódnak. Persze azért a horgászat nem egy egzakt tudomány, ez a „szabály” is inkább csak egy iránymutatás. Nagyon sok függ attól is, hogy éppen merre horgászunk, milyen felszereléssel, és milyen időszakban.
Mindenesetre kezdőknek elsődlegesen a körforgó villantó csalit szoktuk javasolni. Ennek olyan intenzív a vibrálása, amely talán a leginkább figyelemfelhívó a csukák, süllők és sügérek körében. Persze választhatunk rögtön új plasztik halakat is, amelyeket lassan lehet mozgatni, ezért a halaknak bőven van idejük érzékelni és elkapni.
A pergetés egy egészen másfajta módszer, mint a klasszikus „fenekezős” vagy „úszós” pecázás. Ez természetesen a felszerelésen is meglátszik. Ennél a technikánál kiemelt szerepet kap például az bot és az orsó. Mindkettőnél fontos, hogy meglehetősen masszív legyen, de mégis könnyű. Mivel számtalanszor fogjuk újra, meg újra bedobni a vízbe ezért a könnyedség elengedhetetlen. Ebben a cikkünkben részletesebben foglalkozunk a jó felszereléssel, kattints és olvasd el! (link felszereléses cikk)
Talán így haladva előre a cikkben elég egyértelműnek tűnik, hogy csak olyan vízben érdemes ezt a technikát alkalmazni, ahol rablóhalakat találunk. Egy példát említve, a bányatavakban például nem. Itt jellemzően a törpeharcsák találhatóak, amelyek szinte mindent megesznek, így más hal nem igazán marad meg mellettük.
Mindazonáltal számos horgász tavakat összegyűjtő honlap van a segítségünkre, ahol tudunk arról értesülni, hogy merre érdemes megindulni, hogyha csukát, balint szeretnénk fogni. Szerintünk azonban a tavakban nehezebb ilyen halat fogni (de nem lehetetlen), mint folyókban. Érdemes a Duna egyes holtágaiban kezdeni a pergetést.
Végezetül arra gondoltunk, hogy adunk még egy-két hasznos tippet, amely növelheti a sikerességedet. Az első ilyen, hogy ismerd meg azt a halat, amelyet el akarsz kapni. Hogyha ismered a szokásait, hogyan vadászik, mivel, hogy viselkedik a különböző napszakokban, akkor csalit is könnyebben választasz, és helyszínt is.
A másik mindennél fontosabb tanács pedig a következő: Minél hamarabb szerezd be a felszerelésedet, és menj le a vízhez horgászni. Csak és kizárólag a saját tapasztalat, és kitartás segít abban, hogy sikeres pecás váljon belőled. Amennyiben türelmes vagy, lelkes és kitartó, akkor szinte biztosan nyert ügyed van. Mi szurkolunk Neked.